Robert Merle: Malevil

Élet az atomháború után

Vannak könyvek, amiknek nem kell ismernünk a cselekményét ahhoz, hogy eldöntsük, bizony el szeretnénk olvasni az adott történetet. És mégis hogyan kelti fel kíváncsiságunkat az író? Olyan alaphelyzetbe helyezi a hőst, ami nem túl hétköznapi, az olvasók többségének ismeretlen – mégis könnyűszerrel elképzelhető-, és ami még ennél is fontosabb: bármit kezdhet vele hős. Ezek miatt olvastam el a Robinson Crusoe-t, A marsit, Az útvesztőt, és természetesen a címben említett Malevilt.


Bizonyára felmerült bennetek a kérdés: miben más ez, mint a többi? Hiszen a világvége utáni életet mostanában számtalan könyv, film, videojáték és még ki tudja mi minden feldolgozta, viszont van egy nagyon fontos különbség: ebben a történetben tényleg egyszerű emberek vannak, nem kiválasztottak, vagy hősök, akik küldetésük végrehajtásával, és radioaktív mutánsok, meg mindenféle szörnyek halomra gyilkolásával visszaállítják a régi rendet. Nem akarják megváltani  a világot, csak túl akarják élni a mostoha körülményeket. A ’72-ben megírt regény cselekménye – amelyet a főszereplő, Emmanuel Comte szájából hallhatunk - 1977-ben kezdődik (persze csak ha nem tekintjük a főhős addigi életét felvázoló bevezetést).  Főhősünk, az iskolaigazgatóból örökösödés útján lett gazda, a Malevil nevű vár – amelyet a hozzá tartozó hatalmas földterületek miatt vásárolt meg - pincéjében tartózkodik gyermekkori barátaival és cselédeivel, amikor beüt a katasztrófa: hirtelen elmegy az áram, elnémul a rádió, majd nemsokára megérkezik a robbanás okozta hőhullám. Semmiben sem biztosak, egy dolgot leszámítva: valaki, valahol atomfegyvert vetett be, ami elpusztított mindent. Miután kimerészkednek, rá kell döbbenniük, hogy azon kívül, hogy a katasztrófa visszavetette őket középkori fejlettségi szintre, az óriási forróság – a szó legszorosabb értelmében – mindent felperzselt: a fákból csak szenes csonkok maradtak, az aljnövényzet porrá égett, az állatok – és emberek- pedig szintén eltűntek. És ha ez még mindig nem lenne elég nagy gond, az idő múlásával előkerül a többi túlélő.

A könyv karakterei terén Merle fantasztikus munkát végzett: minden szereplőnek megvannak a maga sajátos jellemvonásai, és ezektől az egyéniségektől érződik annyira valóságosnak a történet: nem hat az író által előre megkomponáltnak- pedig egy kis odafigyeléssel könnyen észrevehető a pontos, megfontolt szerkesztés-, valóban olyan, mintha egy maroknyi valódi személyt helyeznénk az adott szituációba.

A könyv sok kérdést vet fel, többek között, ha megszűnik a társadalom, mint visszatartó erő, valóban elállatiasodhat az ember? Szükség van egyáltalán olyanra, hogy magántulajdon? Meddig kell tekintettel lennünk mások érdekeire? Valóban szükségünk van bonyolult technológiákra a boldogsághoz?

A szórakoztatáson kívül egyvalamire még nagyon jó ez a könyv: segít megérteni a civilizációk kialakulását. Annak idején, történelem órán kicsit éles volt a váltás: szervezetlen ősközösségekből egyszer csak – mintegy varázsütésre – Egyiptomi Birodalom. A mű egy izgalmas, lebilincselő történettel példázza, hogyan is lesz valakiből vezető, miként lehet a „népet” irányítani és úgy általában – egyszerűsítve - miként működik egy társadalom.

Akit esetleg megijesztett az előző két bekezdés, az ne féljen, nincsenek a könyvben filozofálgatós részek, amik ezeket a témákat kifejtenék, csak egyszerűen a sorok között meglapul, aki nem fogékony az ilyesmire, lehet, hogy észre sem veszi.

Ejtenék még néhány szót a könyv beszerzéséről. Mint említettem 1972-ben íródott a regény, ez okozhat némi nehézséget. Mielőtt azonban elkezdenénk bőszen keresni az interneten, vagy meglátogatjuk a legközelebbi antikváriumot érdemes megnézni a szülők könyvespolcát, hiszen a mű maga idejében hatalmas sikert aratott, előfordulhat, hogy ez a kincs majd kiszúrja a szemedet, csak eddig elkerülte a  figyelmedet.

1981-ben egy film is készült belőle, bár nem láttam, nem fűzök hozzá nagy reményeket, Merle szerint eltorzítja a regény szellemét, ezért azt kérte ne szerepeljen a neve a címlistán.

Ezt a  könyvet csak ajánlani tudom, az egyetlen "negatívuma", hogy beszippant és a végéig nem ereszt. Jó olvasást és kellemes világvége hangulatot!